Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1928

19 anyaga pedig egyre fogy. Egyesek csak mások P- és r-suga­rakat is bocsátanak ki. A bomlással keletkezett új anyagok ren­desen szintén radióaktivok és sugárzás közben tovább bomlanak mindaddig, míg az utoljára keletkezett anyag atomja stabilis álla­potba nem jut. Ez az anyag a radioaktív bomlás végterméke. Eddig 40 radióaktiv anyagot ismerünk, melyek folytonos bomlás közben egymásból, végeredményben pedig a két legnagyobb atomsúlyú elemből, az Ur-ból és Tli-ból származnak. Hosszú és fáradságos vizsgálattal, érzékeny mérőeszközökkel pontosan kide­rítették egymásból való keletkezésük sorrendjét, bomlásuk gyor­saságát, élettartamukat, stb. 1) A radióaktiv anyagok élettartamában óriási különbségek vannak. Vannak közöttük olyanok, melyek rendkívül gyorsan bom­lanak, mások viszont olyan lassan, hogy bomlásukat közvetlenül meg sem figyelhetjük, csak közvetett uton számíthatjuk ki élettar­tamukat. Pl. az uránium bomlási félideje 45 milliárd év, a tóriumé 16.500 millió év, a rádium pedig 1580 év alatt bomlik felére. Rövid életűek a gáznemű emanációk és az ezek to­vább bomlásából keletkezett radióaktiv lerakódások. Az egymás­ból való származás sorrendjében A, B, C, stb. jellel különböztet­jük meg őket. A rádium-emanáció bomlási félideje 3"8 nap, a Ra A-é 3 perc, a tórium-emanációé 1 perc, a Th C 2-é meg épen­séggel 10-", azaz tizbilliomod másodperc! A radióaktiv anyagok között a legfontosabb és legjobban ismert a rádium. Ennek keletkezése hosszú időn át foglalkoztatta a radióaktiv jelenségek kutatóit, mert hiszen a Ra és közvetlen bomlásterméke a rádium-emanáció a Földön majdnem mindenütt kimutatható, Ez azonban nem azt jelenti, hogy elterjedtebb a többi elemnél, hanem hogy érzékeny műszerekkel rendkívül kis meny­nyiségü (10­, 2g) rádium jelenlétét ki lehet mutatni. A földkéreg átlagos rádiumtartalma g-onként 2X10" 1 2g. A tengervíz körülbelül 20.000 tonna rádiumot tartalmaz oldva, természetesen igen nagy hí­gításban. Eredetéről kétségtelenül megállapították, hogy az ionium­nak nevezett radióaktiv anyagból, ez pedig közvetve az urániumból származik. A rádium a báriumhoz hasonló fém, atomsúlya 226. a- és /^-sugárzás közben átalakul rádium-emanációvá, mely az argon csoportba tartozó nemes gáz. A rádium-emanáció vízben jól oldódik, ezért minden talaj és forrásvízben előfordul kis tneny­nyiségben. Különösen a nagyobb mélységből fakadó, magasabb hőfokú forrásvizek tartalmazzák nagyobb mennyiségben. (A hévizi ') A radióaktiv anyagok bomlási gyorsaságát kétféle módon szokták kifejezni. Az ű. n. bomlási együttható azt jelzi, hogy a kérdéses radióaktiv anyag összes atomjai közül hányadrész bomlik el másod­percenként. A bomlási félidő pedig azt az időt fejezi ki, mely alatt valamely radióaktiv anyag minden­kori mennyiségének fele elbomlik. Matematikailag exponenciális egyenlet fejezi ki a bomlás sebességét. Rutherford és Soddy elméletének helyességét mutatja az a kürülmény, hogy a tapasztalat a számítás eredményével pontosan egyezik. 2*

Next

/
Oldalképek
Tartalom