Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1926

11 súlyozása, a Teremtővel való küzdelemben s utána az Isten akaratában való alázatos megnyugvás jellegzetes alapvonása művészi és erkölcsi valójának. Egyszersmind ez az új és szokatlan elem zenéjében, ami ifjúkorának legnagyobb mesterei, Haydin és Mozart fölé emelte. Ez az a modern és lélektani vonás, ami a százesztendős Beethovenkultusz ellenére is titok és rejtély és az is marad, hacsak nem vesszük tekintetbe lelki életének ellentétes, bipoláris voltát. Beethoven 1770-ben december 16-án született Bonnban, a Rajna kies partján. Atyja kevésbbé értelmes részeges tenorista, anyja szolgálóleány volt. Gyermekkora rideg, hiányzott belőle minden családi meghittség. Atyja ki akarta zsákmányolni fiának zenei képességeit s szerette volna mutogatni, mint valami csodagyermeket. 4 éves korában óraszámra odakényszerítette a zongora mellé, vagy bezárta hegedűjével a szobába. Kicsibe mult, hogy a gyermek örökre megutálta a művészetet. A kis Beethovent erőszakkal kellett a zene tanulására kényszeríteni. 11 éves korában brácsása a színházi zenekarnak, 13 éves korában udvari másodorgonista, 17 éves korában már családfő volt. Vállaira nehezedett öccsének nevelése ; az a szégyen érte, hogy kénytelen volt sürgetni atyjának nyugdíjaztatását, mert a részeges ember nem volt képes ellátni családját. Ezen szomorúságok mélyen bevésődtek lelkébe. Mindamellett odaadó támaszra talált egy nemes bonni családban ; ez a család a v. Breuning-család volt. Breuningné második anyja lett. A bájos „Lorchent", Breuning Eleonorát tanította a zenére, a leányka pedig bevezette az irodalom és költészet berkeibe. Talán gyengéd érzelmek is fűzték őket egymáshoz. Eleonora később Wegeler doktor, Beethoven egyik legjobb barátjához ment férjhez. 1792-ben Beethoven állandóan megtelepedett Bécsben. A Rajna-völgyét azonban — amint nevezni szokta „unser Vater Rhein" — Rajna atyánkat sohasem felejtette el, hiszen seholsem méltóságosabb és hatalmasabb, mint a kies Bonnban, amelynek árnyas és zöld domboldalait bizalmasan nyaldossa. Ezt a szép vidéket, ahol először megpillantotta a napvilágot, cserélte fel a császárvárossal, Béccsel. Bécs akkor a zenészek világvárosa volt. A legfinomabb házi zene töltötte be a főúri szalonokat. Beethoven csakhamar nagyszerű összeköttetéseket szerzett. Lángelméje egy csapásra meghódította az arisztokráciát. Kapkodtak érte. Lichnowsky, Eszterházy, Schwarzenberg és Kinsky hercegi családok mind kegyeikbe fogadták. Első hangversenye oly sikert aratott, hogy Mozart utódját látták benne. Zenekari hatással játszott a zongorán, amelyet nem szédületes technikával, hanem az érzés erejével ért el. Páratlan improvizálása, kinyilatkoztatásszerű játékmodora valami teljesen új dolog volt. Hangversenykörutakra ment Prágába, Lipcsébe, Nürnbergbe, Berlinbe. Mindenütt győzelem, mindenütt diadal. II. Frigyes Vilmos porosz király aranyszelencével lepi meg. 1800 év nyarán azonban különös dolog történt. A fényes társadalmi életből, a tisztelők óriási köréből egyszerre eltűnt. Elbújik, visszavonul Döblingbe, ahol már senki sem tud róla. Bécsi lakása üresen áll. Borzasztó dolognak kellett történnie. Valami démon üldözhette a magasba törő csillagot és rántja le magával a mélységbe. Igen, titkos betegség démonja ! Kellemetlen előjelek mutatkoznak. Heves bélbántalmak vannak napirenden. Bonni ifjúkori barátja hiába keres enyhítő szereket. Majd súlyos idegbetegség lép fel. Haza rohan sétájából, kitárja ablakát s még jobban megfázik. De a 25 éves ifjú ereje teljében még bátran ismétli : „A test minden gyengesége mellett a szellem uralkodjék." Az alattomos vendég azonban visszatér. Már fülében ül a démon. Valóságos kis manó, aki hol erősebben, hol gyengébben lármázik fülében, pedig már veszélyezteti az éjszaka nyugalmát. A fülzúgás erősbödik. Eleinte nem tulajdonítanak neki jelentőséget; ilyesmi úgyis elmúlik. Csakhogy egy-