Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1913

33 temették el. Ekkor történt, hogy a koporsót vivő kocsi magától megindult Várad felé. Több csoda is történt szent László koporsójánál, igen sok vak, sánta, csonka és poklos meggyógyult a sírnál, a szent király érdemei folytán. A legenda negyedik része dmmaran Peeldak leeznek az zent kyralrol> (Érdy kódex 403—404. lap.) hat példát hoz fel, mellyel László szentségét bizonyítja. Az első példa : Mikor László a váradi monostorban imádkozott, angyalok emelték fel fénylő, megdicsőült testét. Második példa : Az éhező seregnek szarvasok, iinők és bivalyok jelennek meg. Harmadik : Egy szegény ember vak leánya meggyógyul. Negyedik : Egy szemfájós nemes leánynak kihullnak fájó szemei és új szemei lettek. Ötödik : Egy álnok ispán magáénak állít egy ezüst tálat. Istenitéletnél az ispán «hattra eseek mynt egy holt.» A menekülő tatárok pénzét és ezüst jószágait kövekké változtatta, forrást fakasztott a sziklából. Végül szenttéavatásakor fényes csillag jelent meg teste felett. A nagy mise alatt pedig egy gyermek, akinek sem keze, sem lába nem volt, a nép imádságára egész emberré lett. Ha most a László-legendának forrását kutatjuk, két forrást jelölhetünk meg : a szenttéavatási jegyzőkönyvet, melyben a csodák egy része foglaltatik, másrészt a különböző krónikákat, melyek igen nagy szeretettel foglalkoztak szent László alakjával. Szent Lászlót .1192-ben iktatta a katholikus egyház a szentek közé, ugyanebből az időből való a jegyzőkönyv is. A krónikák pedig, melyekre eddig hivatkoztam, mind a XIV. és XV. századból valók, tehát jóval későbbiek. Honnan vették tehát ezek a krónikák sokszor teljesen megegyező adataikat ? Egy magyarázat fogadható itt el, a krónikák egy ma már ismeretlen közös forrásból merítettek. Ezzel a kérdéssel foglalkozik Dr. Raiinund Eriedrich Kuinzl „Die Legenden des heil. Ladislaus" című értekezésében, mely az Archiv fúr ősterreichische Qeschichte. 91. kötetének 46 53. lapon jelent meg 1902-ben „Studien zu den uagaríschen Geschichtsquellen" c. nagyobb tanulmány keretében. Kainzl két legendát ismer : Endlicher kiadását és egy régebbit A legenda korát 1200 utánra teszi, körülbelül egy évtizeddel a szenttéavatás után. A legenda és a krónikák különböző helyeit összefoglalva a következő eredményre jut: «Etwa zehn Jahre nach der Erhebung des heil. Ladislaus, alsó 4