Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1912
Általános rész. Eötvös József br., irodalmunknak és közművelődésünknek ez a sokoldalú vezérférfia, ki a maga idejében mint politikus, szónok és regényíró olyan jelentós szolgálatokat tett, a mai közönség tudatában legföllebb mint A Karthausi c. regény irója és mint A megfagyott gyermek meg a Búcsú költője szerepel. Pedig Eötvös József br. még más müvei révén is számot tarthat a müveit közönség érdeklődésére. Gondolatai, melyek egy nagy kötetet tesznek ki, melyek már élete vége felé, 1864-ben jelentek meg, e gazdaglelkii férfiú működésének legérettebb és legbecsesebb gyümölcsei. Hiszen Eötvös amúgy is minden müvében a gondolatok, reflexiók embere. E gondolatok éppen azért olyan megkapok és mélyek, mert egy mélyen érző, nagy látókörű ember ragyogó lelkén szűrődtek keresztül. Magában, mai napig legismertebb és legolvasottabb regényében, A Karthausi-ban sem az a fontos, ami Gusztávval és a regény többi személyével történik, hanem azok a gondolatok, amelyek a költő lelkében egy-egy helyzet hatása alatt keletkeznek. Innen van, hogy A Karthausi, habár az ifjúság tévedéseiről szól is, mégsem annyira az ifjúságnak való, mint az élemedettebb koruaknak. Az ifjú lélek könnyen elsiklik a gondolatok szédületes mélységei felett és csak a történet meg-megszakadó fonala után kutat türelmetlenül, ott hagyva a mérhetetlen kincseket, amelyek az iró reflexióinak gazdag bányáiban vannak elrejtve. Mivel tehát