Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1910

31 unter deni Arin, die Hand ím Hűsen, den Hut aufeinem Ohr." — Ezeket már lehet közbeszédben is használni. A biráló örömmel látja, hogy milyen sikerrel gazdagítja Voss az irodalmi nyelvet a tájszólásokból; tegyék ezt mások is, akik értenek hozzá! Homero.i is az összes görög dialektusok nyelvét használta! . . . Végül az utolsó, kilencedik darabban Campe vizsgálja nyelvi szemponból Kant iratát: Zuni ewigen Frieden. Nagyon panaszkodik Kantnak sok nyakatekert görög-latin műszava miatt. „Unsere Sprache wird den Schaden, - mondja —- den die neue Sündfluth von grieschisch -lateinisch -deutschen Kunstwőrtern, die er selbst (Kant) und noch mehr seine Schiller und Nachbeter, durch unverstándige Anwendung, hineinleiteten, in ihr angerichtet hat, vielleicht in Jahrhunderten nicht überwinden." Azt is mondja Campe, hogy Kantnál sok a nagyon hosszú, nem mindig szabályosan fölépített mondat. Több idegen szó helyett ajánl németeket, igy praktischer Politiker helyett ausübender Staatsmann, sachleere Ideen \ Denkbilder, consequent: folgerecht, Pleonasmus: Wortíiberfluss, Dokumente : Urkunde. ,,Archív hat man durch Urkundenkammer zu verdeutschen gesucht, archivatische Docwnente sind Beweise aus der Urkundenkammer oder urkiindliche Beweise." Látjuk, hogy megint abba a hibába esik, hogy hosszú körülírásokat ajánl az idegen szavak helyett. Ezeken a cikkeken kívül még számos más figyelemre méltó értekezés és kisebb megjegyzés van a „Beitrage" füzeteiben. Ezeknek tartalmát azonban nem ismertethetjük, mert nagyon messze vezetne. Többször jönnek ilyenféle czikkek: „Über einige in Campens Preisschrift befindliche Verdeutschungen." (pl. I. 185. s köv. lap.) Ha valaki jobbat ajánl Campe valamelyik szava helyett, <3 készségesen elfogadja. —- Megbírálják az akkor divatos folyóiratok, a Teuscher Merkúr, Neue Bibliothek der schőnen Wissenschaften und der freien Künste, Berlinische Monatsschrift nyelvét; vitatkoznak egész részletekbe vágó nyelvtani kérdésekről, helyesírásról, értekeznek az egyes szaktudományok nyelvéről, igy pl. az első darabban szó van a földrajz nyelvéről, a másodikban a történeleméről. Szólnak nyelvfilozófiai kérdésekről is, az irott, beszélt és költői nyelv különbségéről. Sokszor azonban szőrszálhasogatók, kicsinységeken fönnakadnak. Több értekezés jön arról, hogy lehet-e határozószóból melléknevet képezni, hogy helyesek-e az ilyenek : der dortige, jetzige, dasige, etwaige ? stb. Csak egy értekezést akarunk még kissé behatóbban fölfejteni,