Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1910
32 ez a Campeé: Was ist Hochdeuisch ? In wiefern und von wem darf und muss es weiter ausgebildet werden ?" 1 Ez azon értekezés, melyben, mint dolgozatom elején megjegyeztem, Campe Wieland és Voss után mint harmadik bátran szembeszáll Adelunggal, annak az irodalmi nyelvről való felfogásával. — Tudja, hogy azon kérdés eldöntése, hogy hogyan keletkezik az irodalmi nyelv, alapvető fontosscígű, „weil von ihrem Stehen oder Fallen die Fntscheidung der Frage abhangt: ob wir in Deutschland mit unserer Sprache, und mit unserm üeschmacke auf dem rechten Wege einer weitern Ausbildung und Vervollkommnung, oder wie Hr. Adelung meint, auf dem Wege der Barbarei sind ? Ob die Bereicherung unserer Sprache aus den Sprecharten, aus den altén Denkmalern u. s. w. ein verdienstliches Werk, oder ein Verbrechen gegen die Reinigkeit und Einheit unserer Sprache ist? Und endlich: ob der Sprachgebrauch uns, bis zu seinen widersinnigsten Unregelmássigkeiten hinab, in allén Fallen heilig und unverletzlich sein muss, oder ob er, wie alles, was von Menschen herrührt, auch von Menschen bei Gelegenheit berichtiget und verbessert werden darf?" 2 Ebből kiindulva és Adelunggal polemizálva, Campe azután levezeti valamennyi nyelvművelési elvét. Azt állítja, hogy az úfn. irodalmi nyelvben talán épen annyi van a frank és a sváb dialektusokból, mint a szászból. Ha később egy más nyelvjárás területéről állanak elő nagy irók, azok esetleg a maguk nyelvjárásának biztosithatnak túlsúlyt. Nem ért egyet Adelunggal 1. abban, hogy a mai irodalmi nyelv és a felsőszász müveit társalgási nyelv ugyanaz, 2. hogy a többi dialektus nem járult és nem járul hat hozzá az irodalmi nyelv kialakulásához, 3. hogy az Íróknak, akik nem csinálták az irodalmi nyelvet, nincs is joguk azon változtatni, azt művelni, fejleszteni, 4. hogy egy ország irodalmi nyelve mindig a felső körök beszéd-nyelve, 5. hogy a szépirodalmi nyelvben olyan egységre volna szükség, amilyet Adelung kiván, és végül 6. hogy a német irodalmi nyelv azon müvelés által, amelyben körülbelül 1760 óta nem szász irók buzgólkodtak, nem nyert, hanem az Ízlés kárára romlásnak indult. —- Az első pontra nézve azt mondja Campe, hogy azon körülmény, hogy a felsőszász müveit társaság nyelve és az irodalmi nyelv annyira-amennyire azonosok, éppenséggel nem bizonyítja azt, hogy az irodalom, a felsőkörök beszédnyelvét vette át. Más vidéken is a felsőkörök igyekeznek 1 I. db. 145. s köv. lapjain. a Id. h. 146. lap.