Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1906

28 s amint a fölcicomázott állatok a duda hangjára ugra-bugráltak, megnevettették a bús királyt. Más példányokat arra idomítottak, hogy a kimondott szót, nagy, nyomatott betűkből rakják össze, leolvassák az óráról az időt stb. Egy angol vadászatra tanította be disznaját. Szimatja oly éles volt, hogy a madarat már 40 lépésről megérezte, mindenféle vadászatra bevált, csak a nyulvadászatra nem. St. Albán vidéken egy paraszt négyes disznófogaton gyakran behajtatott a városba, kétszer-háromszor körülkocsikázta a piacot, megetette paripáit és azután ismét haza hajtatott. Sajátságos, hogy a disznó mennyire irtózik a kutyától. Kint a legelőn kevesebb oka van a vadásznak, vagy utasembernek kutyáját félteni, mint ha útközben vagy a falu utcáján találkozik a kondával, mert az állatok nagyon is érzik, hogy otthon ők az urak. Házi disznaink néha a gyermekekre, sőt félvad kondák még a felnőtt emberre is veszedelmesek lehetnek. Erre, mint Rudolf trónörökös irja, Dél-Magyarországon igen sok eset volt. Odavaló emberektől hallotta, hogy nem múlik év, a melyben a disznók meg ne támadnák a tulajdon kondásaikat s mikor alusznak, nem egyet szétmarcangolnak. A házi sertés mindenevő s alig van táplálék, melyet megvetne. Egy-két növényhez hozzá sem nyúl és az erős fűszer halálát okozhatja. A fekete disznó állítólag minden baj nélkül megeheti a mérges növényeket s azért egyes vidékeken túlnyomóan vagy kizárólag ilyent tartanak. Gyakori eset, ha a sok malac terhére van, egyet-kettőt fölfal közülök, leginkább, ha már agyonnyomta őket. Általában azt tartják, hogy a disznó csak a sárban és piszokban találja magát jól, már pedig az ujabb tapasztalatok szerint, ha tágas, szellős és könnyen tisztítható helyen tartjuk, sokkal egészségesebb és hatalmasabb példányokat tenyésztünk, mint a szűk, tisztátalan ólban, vagy hidasban. Hizó disznók nyáron igen sokat szenvednek szűk fa-óljaikban. Ültessünk fákat az ólak közelében, engedjük meg, hogy az árnyékban hüselhessenek, vagy öntözzük meg gyakrabban a hidast és környékét is. Ha én disznót tarthatnék — egyetlen disznómat sem hizlalnám meg oly kövérré, hogy egy mozgó zsirtömeghez hasonlóbb legyen, mint élő állathoz. Az igazat megvalva, félnék, hogy egy melegebb napon, az élő lénynek helyét egy óriási zsirfolt jelölné az ólban,