Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1905

34 Etquoties aliquis scelus loquitur, de suo cogitat: elég büntetése vagyon, a ki büntetést vár fejére : azt vár pedig, valaki fél-tölle, mert ha a gonosságon nem kapják-is, tudgya, hogy rajta-kaphattyák : és valamikor szó esik valamely latorságrúl, a maga gonossága forog eszében. Epist. 105.— Husv. u. I. b. Unus effectus vitii est, displicere sibi : minden vétek gyümölcse az, hogy magát embert gyülölteti magával. De tranquillit. animi c. 2. — Husv. u. I. b. Inclusae cupiditates, se ipsae strangulant: egyik kívánság, mint halálos ellenség, rontya és fojtya a másikat. U. o. Omnia,tamquam mortaIestiment,omnia,tamquam immortales, concupiscunt: rettegnek, mint halandók; de kívánságokat oly sokra és messze-teriesztik, mint-ha soha meg nem kellene halni. U. o. Novae occupationes veteribus substituuntur. Spes spem excitat, ambitio ambitionem. Magnó parant laboré, quod maiori possident: operose assequuntur, quod anxii tenent. Miseriarum non finis quaeritur, sed matéria mutatur : eggyik gond a másikát éri : egy reménség és nagyra-vágyódás mást nagyobbat gerjeszt: nagy munkával szerzik, a mit nagyob nyughatatlansággal tartanak. Soha végét a bajos galyibáknak nem érik : hanem egyből másba változtattyák. U. o. Reményen megrója még Seneca a pogány római vallásnak azt a nagy tökéletlenségét is, melynél fogva egyes istenek ünnepeit rút kicsapongásokkal ülték meg. Quid aliud est, úgymond, vitia incendere, quam auctores illi inscribere deos ; et dare morbo, exemplo