Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1905

3á lntus nihil boni est. Istos, quos pro íelicibus aspicitis si non qua accurrunt, sed qua latent videritis : miseri sunt, sordidi, turpes, ad similitudinem parietum suorum extrinsecus culti. Omnium istorum, quos incedere altos, vides, bracteata felicitas est. Inspice, et disces, sub ista tenui membrana dignitatis quantum mali lateat: ha ezeket, a kiket bóldogoknak itílünk, és kivül ennyire fényeskednek, belől szemléllyük : semmi jó nincs bennek; szegények, nyughatatlanok, buslakodók, ocsmányok, rútak, noha, mint a köfalok rútságát, bévonnyák kárpitokkal: mint a koporsók belső sennyedékinek büdösségit: elfödözik külső ékességekkel. Itíled-e, hogy valaki ezekközzül megnyugott, megelégedett állapattyában ? Epist. 115. ' Ádv. II. b. Az igazak : aequo animo ferunt ea, quae non sunt mala, nisi male sustinenti: tudgyák, hogy effélék csak azoknak gonoszok, kik gonoszúl viselik. De provid. c. 6. — Adv. II. b. Prima et maxima peccantium poena, peccasse. Nec ullum scelus impunitum est; quia sceleris in scelere supplicium est; sequuntur: timeresemper et expavescere. Multos . fortuna liberat poena, metu neminem. Coarguit illos conscientia: proprium autem est nocentium, trepidare: a gonoszok első és nagyob büntetése a lelkiisméret rettegtetése. Mert, ha senkitül bántása nincs-is, bűneinek emlékezete elég kint szerez. Mert, ha külső ostorit nem szenvedi gonosságának, de lelkiisméreti szemére hánnya, mely nagy büntetést érdemel. Epist. 97. Husv. u. I. b. Dat poenas, quisquis exspectat: quisquis autem metuit exspectat, putat enim se, etiamsi non deprehendetur, posse deprehendi. 3