Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1905

32 quia verum singuli audire non vultis, publice audite: ha valaki panaszkodik-ellenem, hogy anniszor azont mondom : azt felelem, hogy, mind-addig feddenem kel azon bűnöket, míg az emberek meg nem szünnek-töllök.Mert kötelességem erőltet, hogy azoknak-is megmongyam az igazat, a kiknek nem tetczik ; és, mint-hogy, ki-ki magán, nem akar igazat hallani ; ottan csak a közönséges dorgálásokat halgassák. Epist 89 et de tranquillit. — A keresztyén olvasókhoz, Írásomnak feltett czéllyárul. Vitia sine magistro discimus: a gonoszt mesternélkül-is megtanúllyuk. Quaest. Nat. 1. 3. c. 30. — Pünk. u. XIII. b. Contra vitia aspere ; contra pericula animose ; contra fortunam superbe ; contra ambitionem contumeliose : a vétkek-ellen, keményen ; a veszedelmekellen, szívesen ; a szerencsétlenség-ellen, bátorságosan ; a világi tisztességkivánás-ellen, gyalázatosan. Epist. 100. A keresztyén prédikátorok oktatása. Maximum scelerum supplicium, in ipsis est. Erras, si illa ad carnificem aut ad carcerem differs; statim puniuntur cum facta sunt, imo dum fiunt : nincs a bűnnek nagyob ostora, mint maga. Megcsalatik, a ki azt itíli, hogy a gonosztévő csak akkor bűntetödik, mikor hóhér kezében vagyon, mihent vétkezik. Epist. 87. Adv. II. a. Vitiis nomen virtutis imponunt: (a pogányok) sokszor a vétket jóságnak nevezték. Epist. 92. Vizk. VI. a. Inanes animos fallaci somno ludunt : a gonoszok az üres lelket csalárdúl jáczottattyák. De provid. C. 6. — Adv. II. b.