Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1905

29 gyönyörűségben igaz jó vagyon : bóldogabbak a barmok nállunknal, mert azok szemérem- és féle­lem-nélkül gyönyörködnek, vastagb egésséggel bír­nak, nagyob kívánsággal éreznek. Epist. 74. — Pün­kösd u. XXIV. a. Aut ista bona non sunt, quae vocantur ; aut homo felicior est Deo : nec enim libidó ad illum, aut epularum lautitia, nec opus, nec quidquam ex his, hominem inescantibus et vili voluptate ducentibus, pertinent. Ergo aut, quod incredibile est, bona Deo desunt : aut hoc ipsum argumentum est, bona non esse, quae Deo desunt, considera, an id bonum vocandum sit, quo Deus ab homine vincitur : ha ezek igaz jók, Istennél bóldogb és szerencsésb az ember : mert bujaság, étel-ital, gazdaság-gyöités és töb csalogató rosz gyönyörűségesek, Istenben nin­csenek. Tehát vagy Isten sok jótúl megfosztatott, vagy bizonyos, hogy nem jók, a mi nélkül lehet Isten. Itíllye, a kinek esze vagyon, ha jónak kel azt mondani, a mivel Istent meggyőzi a halandó ember? Epist. 74. — Pünk. u. XXIV.^ a. A ki azért világi jókban helyhezteti boldogsá­gát : Dubitare potest de deorum immortalium statu, an beati vivant, quod illis non praedía, non horti sint, nec alieno colono rura pretiosa, nec grandé in foro fenus: nagy dolog, ha Isten boldogtalanná nem tészi, mivel Istennek sem rákot pajtái, sem ve­tési, sem usorán pénze nincsen. De tranquillit. animi. c. 8. - Pünk. u. XXIV. a. Sic divitias habent, quomodo habere dicimur febrem: cum illa nos habeant; divitiae illum tenent: hogy a gazdagság nem külömben övék, mint a be-

Next

/
Oldalképek
Tartalom