Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1905

15 désekben azokat, kik előttem irtak: de magamnak is megengedem, hogy valamit hozzáadgyak, változtassak, elhadgyak, mert, nem szólgájok, hanem egyező jök) vagyok a régieknek. Azt az igen helyes elvet is Seneca 16-ik leveléből meríti, hogy ha valamelyik írónak munkájában valami jót talál, az sajátja lesz. Quidquid bene dictum est ab ullo, meum est. Hiszen mondja tovább Pázmány Senecával: Animis scripsi, non auribus; (Epist. 100.) lelki haszonért, nem fülgyönyörködtetésért írtam. Ezért van az, hogy a Senecából merített velős mondásokat, örök igazságokat a mi írónk saját céljai szerint itt-ott megváltoztatja, vagy körülírja, vagy hozzájuk tesz valamit, vagy pedig el vesz belőlük. De nézzük már bizonyos csoportok szerint, miféle igazságokkal ékesíti müvét a magyar biboros Cicero a «pogány bölcs» munkáiból. III. Aki Seneca munkáit olvassa, joggal bámülhat azon a fenségesen szép és a ker. igazságot megközelítő tanításon, mellyel az ö müveiben lépten-nyomon találkozik. Sajátságos, hogy midőn a földi istenek, az istenített császárok, a legsúlyosabb bilincsekbe verték az emberi lélek szabadságát, akkor találkozott egy író, aki a földi nyomorúságoktól megacélozva lelkének csattogó szárnyaival közeledett azon Isten felé, akit valójában ugyan nem ismert, de mintha a ker. hit világában néha-néha megpillantott volna. Nézzük tehát először, milyen theologusnak bizonyul a «pogány bölcs,» mint Pázmány" legtöbbször nevezi. ') Azaz : egyetértek velük.