Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1905

12 valóban hü és mégis művészi fordításaiban először Ízlelteti meg honfitársaival az ó-klasszikai írókat. Az alábbiakat figyelemmel olvasva látni fogjuk, hogy nemcsak Kennpise révén nevezhetjük az első tudatos magyar műfordítónak. Annál inkább kell tehát sajnálnunk, hogy dr. Radó Antal «A magyar műfordítás története» c. dolgozatában Pázmánynak nemhogy egyéb műfordításait, de még Kempisét sem említi ; pedig Kazinczy is már 1793-ban igv panaszkodik K'

s Jánoshoz irt egyik levelében: «Fordításunk sok van, de jó fordításunk kevés.»') Hozzátehetjük, hogy abban az időben, melyben Pázmány működött, épen kevés. A fenntebb említett görög és római klasszikus írók közül Pázmány prédikációiban legsűrűbben találkozunk L. Annaeus Seneca nevével s azért jelen kis dolgozatom célja nem is lesz más, mint az ő műveiből vett szemelvényeknek Pázmány lelki tükrében való ismertetése. Ebben az antiklasszikus korban tanítványaim s az olvasó tekintetét egy olyan latin íróra akarom irányítani, akinek munkái mélységes és szilárd erkölcsi elveiknél fogva oly igen közel esnek a kereszténység szelleméhez s aki, sajnos, nem tartozván az iskolai auctorok közé, ifjúságunk előtt épen nem ismeretes. Másrészt azt is érdekes lesz látnunk, mily hűen s mily magyarosan ejti Pázmány a «deák betűnek értelmét, » vagyis milyen kitűnő művész a fordításban is. ') Váczy : Kazinczy F. levelezése II. 302. I.