Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1905

nan öntözték elméjek sovánságát: onnan-vették, a miben hasonlók tanításainkhoz. Második ok: mert nagy vigasztalására vagyon a keresztyén léleknek, mikor láttya, hogy a természetben óltott okosság vezérléséből, azt tanították a pogányok a jó erkölcsökrül, amit a keresztyénség kiván-töllünk. Harmadik ok ; mert vastagon sarkantyúzza és esztenezi a keresztyén lelket az a gondolat, hogy szégyen abban-hátra-maradni, a miben-láttya a pogányok serény példáját. Negyedik ok? Mert ... az anyaszentegyház tudománya nem homályosodik azzal, hogy a pogányok bölcsesége szolgál néki.» Pázmány tehát ez elvekből kiindulva ami jót a pogányok írásaiban talált, hasznára fordította. Alig van számbavehetö görög és latin iró, akinek munkájából egy-egy jeles mondást prédikációiba be ne szőtt volna. Ismerte az ó-klasszikai irodalom egész mezejét. Róla valóban el lehet mondani, amit Beöthy Zsolt Magyariról, a híres sárvári prédikátorról, állít, hogy klasszikai míveltsége kiterjedt az óvilág költőire is.

1) A magyar bíboros Cicero érdeme azonban nemcsak az, hogy éles szemével mindenütt felleli a megfelelő ó-klasszikai helyeket, hanem az is, hogy a görög és latin remekírókból merített idézeteit többnyire oly zamatos, magyaros nyelven fordítja, aminőre az ő korában alig találhatunk példát. Pázmány tehát az e ső magyar írók egyike, aki ') A szépprózai elbeszélés a régi magyar irodalomban. I. 207. 1.