Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1901

84 gény asszonyéhoz, kinek korsajából az olaj soha ki nem fogyott. A költemény stilusának egyszerűsége, keresetlensége szintén a bibliai előadásra emlékeztet. Tompa életének viszontagságai, az emberek rideg önzése, csalárdságai között nagyon szívesen vetette meg a »ronda« földet s emelkedett lélekben felfelé, hol a jónak, szentnek nem >maró ecet végitala.« Ilyen alkalommal irta, úgy látszik, a maga vigasztalására, Alant és fent c. költeményét, mely címének megfelelőleg két részből áll. Az elsőben a földi élet silányságát, a másodikban a jövő szépségét rajzolja. Nem bánja, ha a túlon rejtő palást van is, a remény és hit azért mégis biztosan jár a nem ösmert tájakon. Az utolsó szak, mely a mennyei haza után való meleg vágyakozásnak meghatóan szép kifejezése, rokon Berzsenyi Bohász-hnak szintén utolsó szakával. „Isten magas, szép mennye . . . Majd La Repülni gát nélkül leliet : Dicsőségét, titkát óhajtva, Oda lehellem lelkemet!" A buzgó papot és lelkes hazafit látjuk abban a meleg hangú, a szív különféle sebeit oly élénken rajzoló költeményben, mely a Bűnbánat cimet viseli. A hűséget, frigyet lábbal taposó családapa, az álnok csaló, az igazságtalan biró, a hitetlen, ki lázadón fog fegyvert Isten ellen, beismeri vétkét, a mélységből kiált az Úrhoz és mellét