Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1901

35 veri bűnei tudatában. C:>ak egy nem ismer furdalást: az áruló, ki nem kór, de nem is nyer bűnbocsánatot. Az utolsó szak merész fordulattal látszólag eltér a megelőzők gondolataitól és a vallásos hangot egyszerre hazafiassal cseréli fel. íme : „S te, furdalást nem ismersz . . . . s iidved az, Hogy ácsorogsz fényes ajtók körül ; Hivalgón hordod a Kain-jegyet, Mit jobbulás rólad le nem törül : Tetted leend majd ellened tanú, S tüz, mit fejedre sok nap gyűjtöget . .. Neked, áruló ! nem bocsátja meg, Ne is bocsássa Isten, bűnödet!" Minden magyarázat nélkül kitalálható, hogy az allegorizálást kedvelő Tompa az akkori szomorú állapotokra célzott, mikor olyan sok áruló, vádaskodó akadt, Hiszen az itt emiitett Kain-bélyeg olyan szakasztott mása annak, a melyet A gólyához c. versében olyan égő fájdalommal vet a nemzet szemére : „Testvért testvér, apát fiu elad. .. ." A gályarab fohásza szintén vallásos színbe öltöztetett hazafias allegória. A gályarab maga a magyar nemzet, mely tür sokat, nagyot, de azért nem fohászkodik könnyítésért, csak arra kéri Istent nem csüggedő, nem tétovázó hittel, hogy a rabságot meg ne szokja és el ne felejtse, hogy rab. Ezt fejezi ki nagjon hatásosan az utolsó szak: „Oh Uram, hívlak a viharban titkosan ! Téged keres forró aj kimről a fohász : 8*