Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1900

54 Ut tamen noris, quibus advoceris Gaudiis : Idus tibi sunt agendae, Qui dies mensem Yoneris mariuae Findit Aprilem, Jure sollemnis milii sanctiorque Paene natali proprio, quod ex hac Luce Maecenas meus adflueutes Ordinat annos. (13—20.) (Hogy pedig megtudjad, mily örömünnepre vagy hivatalos : Idust kell megülnöd, amely nap áprilist a tengeri Yenus hónapját, két részre osztja ; joggal ünnep ez nékem és majdnem szentebb előttem a saját születésnapomnál, mert e naptól számítja Maecenasom haladó éve.'t.) Megragad minden alkalmat a költő, hogy Maecenas iránt érzett háláját, ragaszkodását tolmácsolja, ily ünnepi alkalom volt április 13 is, Maecenas születésnapja. Horatius fiatalkori alkotásai, az epodusok közöl hármat intéz Maecenashoz : az 1. IX. XIV-iket. Az I. és IX. tartalmilag is összefügg, mind a kettő az actiumi ütközetre vonatkozik, majdnem bizonyos, hogy mindkét költemény az actiumi csata évében, Kr. e. 31-ben készült. Az I-ben a gyengéd aggodalom szólal meg, mely a költő lelkét nyugtalanítja, hogy Maecenas is elkíséri Octavianust a veszedelmes háborúba. Quid nos, quibus te vita si superstite Jucunda, si contra, gravis ? (5—6.) (Mi lesz velem, kinek élete édes, ha te is élsz, de ellenkező esetben boldogtalan.) így sóhajt fel Horatius a hírre, hogy kedves Maecenasa is a haboru veszedelmébe megy Oc-