Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1900

55 tavianus javáért. Hajlandó volna maga is elmenni Maecenassal, a,kár a világ végéig, mert Comes miliőre sum futurus in metu, Qui maior absentes habét. (17—18.) (Ha elkísérlek, kevésbbó fog bántani az aggodalom, mely erősebben fog el távollétünkben.) De nem önérdekből félti a költő nagy jótevőjét, hisz Satis superque me benignitas tua Ditavit. (31—32.) (Eléggé, sőt túlságosan is gazdaggá tett engem a te szívességed,) Csak a hála és önzetlen baráti szeretet kelti az aggodalmat a költő szivében, hogy valami baj érheti Maeceuast, melyet kikerülhet, ha Rómában marad. A IX. epodus, mint tartalmából következtethetjük az actiumi győzelem első hírére készült. Maecenas megváltoztatta előbbi szándékát, nem szegődött társul Octavianushoz, hanem otthon maradt s mint praefectus urbis vezette Róma ügyeit a hatalmas triumvir megbízásából. Mikor a dicső győzelem első hire a fővárosba ért, kire gondol a költő ? Maecenasra : Quando repostum Caecubum ad festas dapes Victore laetus Caesare Tecum sub alta — sic Jovi gratum — domo Beate Maecenas, bibam ? (1—4.) (Mikor iliatom üuiiepi lakomára félretett caecubumit, örvendezve Caesar győzedelmén, veled együtt — igy tetszik ez Juppiternek — a te fényes palotádban, oh boldog Maecenas ?!)