Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1900

53 Bidetque, si mortalis ultra Fas trepidat (29—32.) (A jövő titkait az éj sötét leplébe burkolja bölcsen az isten s mosolyog, ha az ember kelleténél jobban aggságoskodik.) — — — — — — lile potens sui Laetusque deget, cui licet in diem Dixisse : „Vixi." (41—43.) (A maga uraként s boldogan csak az él, aki nap nap után elmondhatja magáról : „éltem."') E horatiusi életelv hangoztatásával akarja a költő Maecenast; arra kérni, hogy nagy elfoglaltsága közepette is szakítson magának időt a szórakozásra, meneküljön a nagy gondoktól, mert minden pillanatban készen kell lennünk a sors váratlan változásaira ; aki sokat nem remél, biztonságban él. Bartal azt mondja e költeményről, hogy alakra és tartalomra a legszebb a Maecenashoz intézett nyolc óda között. Az ódák negyedik köuj^vében egy darabot sem ajánl kifejezetten Maecenasnak, de azért szépen emlékezik meg róla a Phillyshez c. szerelmi dalában. (IV. 1T.) A költő Phillyshez, utolsó szerelméhez fordul, vendégségre hívja és kéri, tanuljon dalt, mert dal szavára oszlik a gond : Femina, condisce modos, amanda Yoce quos reddas : minuenfcur atrae Carmine curae, (34—36.) (Uh kedves hölgy, tanuld meg a dalt, hogy énekelni tudjad, mert dal által megenyhül a sötét gond.) S az alkalom, melyre a szerelmi dal készült, Maecenas születésnapja.