Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1900

39 Largiora flagito Satis beatus unicis Sabinis. (Od. II. 18. 11—14.) (Nem zaklatom tovább az isteneket, sem hatalmas barátomtól nem kérek bőkezűbb ajándékot, elég boldog vagyok egyetlen Sabinumommal.) Sőt eg}

T egész satirát szentel sabinumi birtokának, a II. k. hatodik satirájdt, melyben első sorban a falusi élet boldogságát magasztalja : Hoc erat in votis : modus agri non ita magmis, Hortus nbi et tecto vicinus iugis aquae fons Et paulum silvae super his foret. (1—3.) (Vágyaim netovábbja volt : szerény földbirtok, ha nem is nagy, s ott a ház szomszédságában kert, soha ki nem apadó forrás s hozzá még egy kis erdő.) Sok irigye is támadt e birtok miatt Horatiusnak s ő míg a falusi élet egyszerű csendjét zengi, tudtul adja irigyeinek, hogy soha sem szokott Visszaélni Maecenas kegyével, mert vele legtöbbször közömbös dolgokról beszél, fontosabb államügyekröl soha. Irigykedtek a >Fortunae iiliusc ra, valahányszor Maecenassal látták, s ö mégis szivesen menekült kedves Sabinumába, mert Rómában reggeltől estig, szélben esőben mindenféle ügygyel-bajjal kell vesződnie, falun ellenben elmerülhet a fontosabb életbölcseleti kérdések elemzésébe : — -— — — — utrumne iJivitiis homincs, an sint virtute beati Qiiidve ad amicitias, usns rectumue, trahat nos ; Et quae sit natura boni summumque quid eius. (73—76.) (Gazdagság vagy erény teszi-e boldoggá az embert ; a barátságra mi ösztönöz a haszon-e, vagy az önzetlen jóság ; és mi a jó természete, mibenléte.)