Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1900

40 Ha valaki másnak javairól, gazdagságiról kezd beszélni, Cervius legott elmondja a falusi és városi egér meséjét, melyből nyilvánvaló, hogy a városi élet a maga fényével, pompájával zaklatott, veszélylyel járó, míg a falusi élet a maga egyszerűségében nyugalmat, boldogságot nyújt. Míg tehát Horatius a maga boldogságáról zeng, közvetve Máecenasnak szól az ének. iránta akarja a költő kifejezni háláját, hogy ily boldoggá tette fejedelmi adományával. Satiráinak első könyvét Horatius Maecenasnak ajánlotta a legelső satiráral: Qui fit Maecenas ut nemo quam sibi soitem Seu ratio dodjrit seu fors obiecerit, illa Contentus vivát, laudet diversa sequeatos? (1—3.) (Honnan van az Maecenas, liogy senki sincs megelégedve sorsával, melyet akár a véletlen, akár szabad választás juttatott néki, hanem a más pályán lévőket dicséri ?) Az emberek általános elégedetlenségét rajzolja itt a költő mesteri kézzel s ennek okát a kapzsiságban találja, ezt gúnyolja hol keményen, hol szelídebben. S talán azért is ajánlja első satiráját, — miként a legelső ódát, a legelső epodust és legelső epistolát — Maecenasnak, mert benne látta azt a ritka erényt, mely az elégedettségben, a vágyak mérséklésében nyilatkozik. Maecenas ugyanis hatalma tetőpontján som zsákmányolta kí szerencséjét ós a sírig csak egyszerű lovag maradt. Még két satiráról kell röviden megemlékeznünk : az I. k. ötödik és a II. k. nyolcadik satirájáról. Az előbbi igen kedélyes leírása egy 15 na-