Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1899
70 csakugyan hívatott lett volna ily nagyszerű tárgy megéneklésére. Megvolt benne a képzelet, a versirói ügyesség és a tudomány, liogy még a legnehezebb bölcseleti kérdésekhez is sikerrel hozzászólhasson. Ezért magasztalja öt B. Szabó Dávid »N. Tiszt. Verseghy Ferenc Úrhoz« c. versében. Kiemeli magas, költői szárnyalását, festői nyelvét és előadásának világosságát. Majd igy buzdítja további munkára: „Csak repülj tovább is, a mig Talpra nem fog állani Mind mit ékes elméd Eltökélle végzeni. Néked addig a borostyánt Megkötendik hiveid; És, ha majd leszállsz közikbe, Homlokodra felteszik." Az egyeztető iránynak egyik legérdemesebb harcosa volt í^acsdnvi, kinek tehetsége előtt szívesen hajlott meg Baróti Szabó Dávid és Kisfaludy Sándor. Mindkettőt igaz barátság fűzte a hányatott életű költőhöz s e barátságnak n} romait különösen Baróti verseiben találjuk fel. Bacsányi lelkes hive volt a műfordításnak. Szerette a latin költőket, különösen Vergiliust, sőt maga is irt egy pár latin verset. Nem csoda tehát, ha B. Szabót sem szűnt meg buzdítani, hogy fordításaival gazdagítsa irodalmunkat. így fordította le Baróti a többek közt Vergilius első eklogáját, igy ajándékozta meg nemzetét a latinból fordított Miltonnal. E két fordításra vonatkozik Barótinak két, Bacsányihoz intézett verse. Vergilius első eklogáját igy vezeti be :
