Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1899

59 zül. P. Horváth Adám és Fazekas Mihály szintén nem nélkülözte egy-egy költőnek elismerését. Csokonai »A Dugonits oszlopa« c. költeményében teljes lelkesedéssel áldozik a magyaros iskola fejének. Látszik a versből, mely 1795-ben »költődött,« hogy Csokonai is melegen ragaszkodott e korban a Gyöngyösi-féle költői irányhoz, mert csak igy magyarázható az az elismerő, meleg hang, melylyel Dugonicsról és műveiről megemlékezik. A magyar Helikon virágos tövében »hol már egy nagy oszlop állott Gyöngyösinek*, ott látta Dugonics oszlopát is, mely ködarabokból volt faragva. Az egyik kő Trója összetört tálából való volt; a másik az ithakai Ulisszes hazájából. Némelyiken Jázon volt faragva Argonautáival. És tovább: „Karjeli kőszálon volt metszve Etele, Etele és kedves Etelkája vele. Kún maradványok is közötte látszottak, Melyeket Lászlónak a kúnnék hordottak." Ott voltak továbbá Toldi óriási kövei, melyeket ez magának állított. „Két jeles szűz is volt, Bátori, Macskási, A mint mutatták a kövek mohodzási. Volt még egy fekete, lapos, sima márvány, Vésve vala rajta egy krokodil sárkány, Tiszta szüzességét mutatta meg bóvön, A szép Kariklea hajdan ezen kövön. Kondor szerecsennék emlékezetére Merőéből hozták Helikon hegyére." íme, ezek alkották Dugonics oszlopát a költő