Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1899

60 látomása szerint. Az oszlop tetejére pedig »egy rendes többszeget tettek« ; „Céloztak ez által azon érdemére, Hogy tudákosságát magyarul kiadta, Melylyel a számtalan többit meghaladta" Látnivaló, hogy itt Dugonics kiválóbb művei vannak felsorolva,, melyek korukban olyan páratlan zajos hatást keltettek. Ám Csokonainak alanyi érzelmeit leginkább a befejezés mutatja, mely elmondja, hogy Dugonics oszlopa alatt a sok magyar között az ö szeme is könnyekre fakadt. Aztán igy folytatja: „Tiszteltem, nagy tudós! annyi érdemedet, S hazafi csókokkal értetvén tégedet, A magyarok kegyes Istenét imádtam, Hogy ily magyar szivü polgártársam láttam, Áldjon is meg az ég, édes hazámfia! Zengjen Duna, Tisza s minden magyar fija! Én, mint Temisztokles, oszlopodnál sirtam, És alá ez egy pár sorocskákat irtam : Szemléljétek késő unokánk fiai! A nagy Dugonicsnak a hiv Csokonai." A hagyományos iskola másik nevezetes költőjét, Quaddnvií, B. Szabó Dávid, ez a könnyen hevülő lelkű pap költő, több versében méltatja. Magasztalja Gvadányiban a vitéz harcost, de szerinte >fegyvérinél fellebbre megy ékes irótolla, kivált versben«. Verseiben csakúgy játszanak a meglepő gondolatok s a sziv indulatait kedve szerint tudja vezetni; gyönyörködtetve oktat; most örömre, majd meg sírásra fakaszt. Ily érde-