Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1899

53 — Végül kéli barátját, hogy ily szomorú viszonyok közt csak énekeljen ; hisz : „Szivünk sebére kenetet ád gyöngyéneked!" Ányos, kit a barátságon kívül a rend kötelékei is összefűzték Virággal, szintén elismeréssel adózik költőnknek. Ányos örömét fejezi ki, hogy Virág nem búcsúzott el végkép a »kilenc szüzektől«. Ez nagy szerencse is, mert a a Parnassus készül ünnepére. Aztán igy folytatja : „Örül, hogy visszatért régi tisztelője, Kiből országunknak lesz főbb versszerzője." Érdekes Ányos kiadójának, Bacsányinak, e sorokhoz fűzött megjegyzése. »Hogy Ányosnak e jövendölése, úgymond, nem hiú beszéd vagy csupa barátságbéli szívességből eredett dicséret volt, azaz, hogy V. Ur valósággal egyik fő poétája hazánknak; tudja a mái magyar világ; de még nyilvábban fogja ezt láthatni, nemsokára kiadandó számosabb s nevezetesebb munkáiból. Méltán örülhet és büszkélkedhetik első remete Sz. Pál néhai (magyar) szerzete, hogy ilyen embereket, hogy ilyen hazafiakat nevelhetett kebelében. « Bacsányinak »Serkentő válasz Virág Benedekhez-!: c. költői levele felhívja a ^borostyánt érdemlő« lantost, hogy segítse társait a poétái pályafutásban, mert csak az az ország boldog, hol: „Mulatnak a múzsák békesség ölében". Virág költészetének értékét, irányának ha-