Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1899

kik Gyöngyösi követését dicsőségnek tartják, mint »aggott« Orczy, »vitéz« Barcsay, Bessen}*ei Társasága, Ányos Pál. De ..Mindezek egyenlő kettős végezetben, Avagy négyes együtthangzó feleletben írták meg verseket, ezzel dicséretben Élnek s élni fognak nagy emlékezetben." Mindezek után áttér már Révai érdemének magasztalására s azt mondja: ,,Te az ó szokásnak határt építettél, Hathatósb szárnyakkal fellebb emelkedtél; Olvashatja kiki munkádat unatlan, Verseidnek módja hasonlíthatatlan, Révai, örvendek versszerző tüzednek És nemzeted előtt nyert dicsőségednek, Már hazád adósa lett tehetségednek, Fonnak már koszorút nimfák érdemednek." A mint látható, Kreskai Révainak uj nyomokon való haladását, a Gyönyösi-féle verseléstöl való eltérését dicséri. Ugjanezt fejezi ki Tót F. klasszikus alakú verse is. Megemlíti azt is, hogy öt is Molnár János példája lelkesítette arra, hogy az uj útra térjen. Ezt a verselést már az a körülmény is ajánlja, hogy más nemzetek is élnek vele. Érdekes Tót Farkasnak egy nyilatkozata, melyben 1778-ban, tehát jóval a nelvujítás előtt, dicséri nyelvünk gazdagságát „Van szava nyelvünknek, van elég szava, mert ha selyem szó Kell a jámborság öltözetére, adhat. És ha fenét, döghalált, menydörgést, mennykövet hányjunk A rút bűn dühödött mérgire, azt is adand". i