Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1899

6ö Berents keresztyén dicséri Révait, mert az ö érdeme, hogy a magyar nyelv is simul a >szám kötelekhez.« Nemcsak az olasz, francia kérkedhetik már lantjával; de a német sem emlegetheti többé oly büszkén versekkel telt könyveit, mert: „Szól már a magyar is, lantját lmrozva, kötözve Szól ugyan, és szabadabb nyelv ere versbe pereg". Bolla Márton ugyanazon lelkes hangon üdvözli Révait, mint Berents. 0 is főként a klaszszikai formák szerencsés művelőjét látja benne s azért méltán hangzik nevével az egész ország. Az ő érdeme, hogy: „Rég, hogy ligy is már görög és deák nyelv Drága láncával kötözöd beszédünk Délceg, és majdnem szabadon kerengő Ige futásit A továbbiakban üdvözli, mint »alagyaköltőt« s mint a »magyar ékes elmék ritka munkáit kiadó« írót. O adta át ugyanis a nyilvánosságnak Barcsay Ábrahám és Orczy Lőrinc verseit »Két nagyságos elmének szüleményei« c. alatt 1789-ben. A fentebb idézett versszak azért is fontos, mert Czuczornak Révairól irt epigrammájában ez lebeghetett szeme előtt. Czuczor epigrammája ez : „„Délceg s kénye szerint lejt Árpád nyelve, lekötni Szolgai pórázzal nem lehet a szabadot."". Hajdan igyen szóltak, s im Révai támada, s már lejt Önként a simuló, mestere-szabta uton." Révaival, mint költővel, még Horvát Adám-