Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1899

85 szóval igazi atyjuk volt a fiatal ivóknak. Azért irja hozzá Ányos is költői levelét, hogy hálaaclóját lerója. »Ha még — úgymond — emlékezni méltóztatik Nagyságod egy legkisebb szolgájáról és igaz hív tisztelőjéről, úgy szívesen fogja venni csekély verseimet. Bátor a világ utolsó szegletére rendel is a mindenkor felettünk virrasztó isteni gondviselés, mégsem törölheti ki szivemből azt az édes érzékenységet, melylj-el Nagy. ságod hozzám mutatott kegyességének tartozom.* A levélben Orczyról nem szól, hanem lefösti elefánti remeteségét, hol nincs egyebe, mint: ..Édes emlékezet rég boldogságokról, Idők homályába temetett napokról. Ezzel mulatom éa csendes éjjelimet. Remete kuuyhómat, hűvös völgyeimet; Néha forrás mellett, néha árnyékokban, Ftijom furuglyámat tavaszi napokban." Baróti Szabónak Orczy hoz irt verseit ugyanaz a tisztelet és az igaz érdem előtt való meghódolás jellemzi. Lefordítja latin után Milton Elveszett paradicsom«-át (Lapsus Proto-Parentum.^) A >Virgilius rendi szerént« fordított munkát »Méltóságos báró Orczy Lőrinc generális ur ő nagyságához« címzett ajánló verssel látja el, melynek végső sorai igy hangzanak : „Itt van azért kisded munkám. —Te nagy Orczy ! Te hadban, Törvényben, nyelvvel, tollal s elmével hatalmas Orezy! Te, nagy magyar, és első karbéli poéta! Régi poétáduak vedd ujolag énekit. - Hogyha Kellemetességgel folynak füleidbe ; moroghat Zóilus: én az eget már képzelem érni fejemmel." 3*