Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1899

BG Egy 1784-ben kelt »alagyás« verse dicsőíti Orczyt mint katonát, mint főnemest, mint szónokot és mentegeti magát, liogj^ azért nem irt oly sokáig róla, mert ő hozzá »Illö dalt kis esze nem tuda lelni soha.« — Mint költőnek jeles lantjára megremegett s ez a lant az, a mi Orczy nevét örökéletüvé fogja tenni. Bacsányihoz irt verse szintén Orczyt magasztalja, mint a ki ragaszkodik a régi nyelvhez, az ősi, egyszerű erkölcsökhöz ; Orcz}*n nem fog az új divat maszlaga. Azért: ,,Fejts márványt, magyar, és eregess ő drága nevére Oszlopokat s röviden vésd szem elejbe : kié ? A metszésre valót (felirást) megküldi Bacsányi: szerette Orczy, hasonlóképp Fébus is ennek eszét." Baróti Szabó Dávid abban az időben, mint Orczy poétája volt ismeretes s e nevet, mint B. Szabó megvallja, maga Orczy ruházta reá: „Orczy poétáját ? — Ez volt nevem hajdon előtte : Nem vonhat'd le, kaján ; Orczi ruházta reám." B. Szabó Dávidnak van egy igen üg3^es kis epigrammája, meh ben Mán?, Melpomene és Apolló verseng eg}

Tmással. hogy kié legyen Orczy. Az egész költemény megérdemli, hog}' itt álljon : „M. fí. Orczy Lőrinc generális úrról. Orczy felett Márs s Melpomené versengtenek. Otet Tenni magáévá Márs is akarta s ez is. Az kardját, ez gyöngy versét égig viszi. Végre : Fegyvere, moud az enyim ; verse, felel ez, enyim.