Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1897

90 tek koszorút. Csicsáky Imre Paradicsoma, Répásy Amarinthja, s Egélye, Fiedler Lajos Dreizehnlindenje (melyből Roshj is pompás mutatványokat közölt

1), Györy Béla és Perényi Iván himnuszfordításai s ugyancsak Perényi és Körösi Albin egyéb műfordításai oly általános elismeréssel találkoztak, hogy ismertetésükkel teljesen fölösleges dolgot végeznék s csak örülnünk lehet, hogy vallásos műfordítóink munkássága minden oldalról dicséretet tudott kivívni magának. Megemlítem még röviden Máthé Miklós bár fiatalos, de hazafias és vallásos hangjukkal megható szép verseit (Liliomok), a sekély költői erű Páskujt, a száraz Oltványit és Riesz Gáspárt s a sokat iró Pájer Mihályt, ki ha mit jót gondol, szépet érez is, nem képes délszinre hozni, mert lázas buzgalma új meg új vers Írására sarkalja, pedig ha valahol, úgy bizonyára a költészetben áll a közmondás: non multa, sed multum. Pályról, Szulikról, Rostyról sem szóltam tüzetesebben; az első kettőről azért, mert mivel sincs több mondani valóm róluk, mint volt korábbi ismertetőiknek s az utóbbiról, mert méltánytalanságnak vélem így, szétszórt versei után bírálgatni Rostyt, melyeknek nagy részét olyan alkalmiságok teszik, miket kiváló műizlésű költőnk bizonyái'a ki fog hagyni verseinek már régóta várva-várt, gyűjteményes kiadásából. Számos költőnknek pedig nem tudtam hozzájutni kötetéhez (így Répássy János, Kölln Gyula és még néhánynak verseihez), minek okát vall. 1) Kat, Szemle 1887. I. és H. f.