Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1897

22 Rudnyánszky uj elemet, szint és tárgyat hoztak bele; hogy Lévay költészetét épen közvetlensége, őszinte s tiszta lírai hevülete, Szűcs Józsefét tö­mörsége teszi becsessé. S igy tovább, mint ezt az egyes irók költészetének taglalásánál látni fogjuk. Továbbá általában a tehnikában is na­gyon sokat emelkedett legújabb vallásos költé­szetünk, bár a tökélyesedésre még mindig elég sűrű az ok és alkalom. Az elmondottak alapján nagyon könnyű a következtetést is levonnom. Mindenek előtt tért kell hódítaniok vallásos költőinknek, felkarolván mind az elbeszélői, mind a drámai tért. Hiszen szent vallásunk a hivő lélek előtt az események és eszmék egész tárházát nyitja fel; a vallásos költő az emberiség legszentebb érzelmeinek tol­mácsolója, fejlesztője, irányadója. 1) De, hogy ez lehessen, őrizze meg egyéniségét, legyen kenetes; a vallásosság tömjénjének azonban illatát s ne füstjét éreztesse, mert hiába érzelmeinek tengere, fantáziájának forró lávája: teremtő s alkotó erő nélkül, művészi izlés hijján nem fog becses mü­vet megalkotni. Ne engedjen minden kis alkalom csábjának, hanem várja be az ihlet percét; ke­rülje a bombasztokat, ne lépjen le sohase a szi­lárd költői alapról, hogy fonalaszakadt sárkány­ként a végtelen űrben száguldjon. így érti meg azután az igazi költői hatás titkát, mely nem kézzel fogható reálitásban, nem is túlhajtott, ködszerű Y. ö. Religio. 1887. 49, 50. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom