Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1897

23 idealizmusban, hanem e kettő harmonikus egybekapcsolásában áll. Ne járjon az égbe, maradjon közöttünk, de csepegtesse elmarjult lelki sebeinkre az égi béke és vigasz zsongító balzsamát, Ne vesse meg a vallásos költő az életiskolát, forgassa a nagy költőket s mélyedjen el önmagába: igy lesz költészete az emberiség, a mai kor művészi tükre. Merítsenek továbbá költőink a népköltészet üde forrásaiból nyelvet, tárgyat, erőt és nemzeti jelleget; forduljanak több figyelemmel vallásos nemzeti hagyományainkhoz, a magyar szentek legendaköréhez. így forr majd össze legújabb vallásos költészetünk is a nemzeti elemmel, mint Zrínyi és Balassa idejében. És végül olvassák, tanulmányozzák azt a könyvet, melyből minden vallásos költő legtöbbet tanulhat s melynek óságos zamatja, egyszerű fensége utolérhetetlen bájt és gyönyörű zománcot kölcsönöz a vallásos költészetnek, — t. i. a szent irást. Csak, ha ilyen irányban halad, lesz vallásos költészetünk tartalmas, művészi, hatásos és számottevő ; csak igy fogják vallásos költőink hivatásukat teljesíteni: megállítani az anyagi élvezetek túltengő kultuszát, megtámogatni a családi szentély roskatag falait, megóvni az ifjúság lelkének hímporát, istápolni a csenevésző férfierényeket, megvédeni a lejtőre jutott női méltóságot, virágzásba ós termésbe hozni a hazaszeretet fáját, megnemesíteni kedély- és értelemvilágunkat, megacélozni akaraterőnket s igy a magasba irányítani lelkünk szárnyalását. Csak igy fogja átérezni