Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1897
9 dás, engesztelés és esdeklés költői formában nyert kifejezést: megszületett a vallásos költészet és pedig a vallásos líra. Am valamint a természetes, úgy a természetfölötti vagyis kinyilatkoztatott vallás is nem csak érzelmeket költ, hanem eszméket, eseményeket is foglal magában. E vallásos eszmék és esemén}^ek költői feldolgozása teremtette meg egyrészt a vallásos drámát, másrészt a vallásos epikát. így tehát a vallásos költészet valóképen nem is műfajilag, hanem csak tartalmilag különbözik a profán költészettől. Célja csak úgy, mint annak, művészi s csak a mennyiben a művészi érdeket szolgálja, mondhatjuk termékeit költői alkotásoknak. Eszközei, előadási módja is nagyánt közösek a profán költészetéivel, némi módosulást legtölebb csak a tárgy sajátossága magyaráz: egyszerűnek, fenségesnek kell lennie a vallásos költészetnek, mint a minő a tárgy, az érzelem, melyet megénekel. A mondottak bizonyítják egyúttal legjobban létjogosultságát is a vallásos költészetnek; hiszen a, vallásos érzék a legősibb, mondhatnók velünk született s így legáltalánosabb és legmélyebb érzésünk, mely a költészetnek mindenha legbővebb forrása volt, sőt a költészetnek minden műfaja a vallásos költészet emlején szivta magába az életet; így alakult ki idővel az epika a mítoszokból, a líra a himnuszokból és a dráma a misztériumokból. De épen a mondottakból az is világos, hogy a vallásos költészet azon termékei, melyeknek célja