Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1894

66 rnei közé mint a népnek, a nélkül, hogy megértenék, végre leszúrja Tarquiniust. Collatinus igényt tart a trónra, de Brutus eldobja és a királyok ellen szónokol. A nép Collatinust engedni kényszeríti és Publicolát mint consult üdvözli. A tánczoló saliusok bejönnek ós egyikük megjósolja Róma jövendő sorsát s evvel beíéjeződik a darab. Ebben a darabban már világosan felismerhetők Shakespeare nyomai. A hely ós idő egységét még megtartotta ugyan, de a tömeg jelenései és Lessing beszédmodora, melynek praegnans rövidsége lendületessé telte volna a da,rabot, ,,Julius Caesar"-ra emlékeztetnek bennünket. A darab azonban csak egy három felvonásos vázlat, melyek mindegyikében négy jelenés van. Később 1757-ben Lucretiából Virginia, Brutusból Virginius, Tarquiniusból Appius Claudius lesz, és e változás egy polgári Virgíniának tervét képezte, melynek a Nicolai-féle pályadíjat kellett volna elnyernie, s mely később ismét átalakulván mint Emilia Galotti, győzedelmesen járta be a német színpadokat. Mihelyt Lessing Cronegk ,,Codrus"-át olvasta, 1758-ban egy jobb „Codrust" akart tervezni. De ez csak jó szándék maradt, Codrus csak terv maradt. Ezen tárgyról szóló nézeteit egy Mendelssohnak irt levelében nyilvánítja ki. Lessing az egész cselekvónyt a dór táborba helyezte volna, mindkét táborban ismeretes a jóslat. A dóriaiak visszavonulni kényszerülnek, és ezen időponttól