Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1894

64 nyét, Henzi Sámuel halálát, egy tragoedia tárgyává tegye. Némelyek azt hiszik, hogy „Henzi" Lessing legrégibb töredéke, én második helyre teszem, mivel 1749-ben irta, de csak 1753-ban adta ki. Ezen szomorújáték tárgj'a Henzi Sámuel, egy svájczi iró és hazafinak, valamint társainak öszszeesküvése szülővárosának Bernnek szigorúan aristokratikus uralma ellen, mely meghiusult futás után az összeesküvő kivégzésével végződött 1749. julius hó 17-én. Lessing szereplő személyeinek még csak neveit sem változtatta meg, mivel az anyag korának eseménye volt. Az irodalom foglalkozott ezen eseménnyel, és mivel a lapokban egy beszédről is tettek említést, melyet a kivégzés napján Henzi a néphez intézni akart, Lessinget ez még inkább arra ösztönözte, hogy a véleménynyilvánítás elnyomóit szinre hozza, s hogy Henzi hazafiságának örök emléket emeljen. Lessing felfogása a következő : Henzi a hazafi, Ducret a lázító, Steiger az összeesküvés feje, s egyik-másik tanácsnok az elnyomó. Henzi, kinek szive ép oly nemes, mint gondolkozása, csak az állam javáért küzd; nem lelkesíti az önzés, a felforgató szenvedély, nem a bosszú; ő csak a szabadságot akarja, amennyire lehet fejleszteni és e czélra a legenyhébb eszközöket választja, s ha ezek nem használnak, akkor folyamodik az óvatos erőszakhoz.

1) *) Erich Schmidt: Lessing I. B.