Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1894

57 Meglehet, hog)' a franczia tanulmányok in­dították Lessinget arra, hogy ezen darabot ter­vezze, de csak a jó szándéknál maradt. 1767-ben Lessing nem épen hizelgő módon birálja Gottschednó asszony fordítását. 1) Már 1751-ben, mint említettük, akarta Lessing Thomson „Agamemnonját" ós „Tancred és Si­gismundáját" lefordítani. Utóbbi szomorujátéknak forrása Lesage „Gil Blas von Santillana" czimü regénye; Thomsonon kívül ugyanezt az anyagot feldolgozták Saurin, Calini és Goldoni, utóbbi „Henrik, Sicilia királya" czímen. Goldoni megem­líti életrajzában, hogy az anyagot Gil Blas „Ma­riage de vengeance" (bosszuházasság) czimü no­vellájából vette. Lessing 1754-ben kiadta: „Leben des Herrn Jákob Thomson" s ez indította arra, hogy Gil Blas ugyanezen epizódját drámában feldolgozza, amit „Ludvig und Aurora" czímen tervezett. Az első felvonásról rövid vázlatot készített, de nem is jutott tovább. Megismerkedett ugyanis Goldoni darabjaival, és mint tudjuk ,,Die glück­liche Erbin" czimíí vígjátékát tervezte. Nikolai pályadíjat tűzött ki egy jó szomorú­játékra, a terminus 1757. oktober hava volt. Les­sing is pályázni akart, de elmulasztotta a határ­idő napját. Cronegk „Codrusa nyerte meg a pályadijat. „Virginia" volt Lessing tervezett pá­lyamüvének czíme. Mendelssohn- és Nikolaihoz intézett leveleiben kifejezést ad reményének, hogy ') Hamburgische Dramaturgié : Dreizehtens Stück.

Next

/
Oldalképek
Tartalom