Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1893

50 tehát az alaptalan perlekedésért (temere litigare) anyagi hátránnyal sújtotta, miért is a fogadási összeg a per tárgyának értékéhez volt mérve és annak rendesen harmad részét tette. A fogadási összeg a nyertes félé lett. A sponsio után az ügy a praetor elé került, a ki formulát adott ki, hogy a per az új jogviszony alapján megindulhasson. Régtől fogva fordultak elő olyan keresetek is, a melyeket csak az állami hatalommal (impérium) felruházott tisztviselők előleges segélye alapján lehetett érvényesíteni. Ez pedig úgy történt, hogy a praetor a felperes kérelmére a szintén jelen levő alperesnek feltételes szóbeli parancsot vagy tiltó rendeletet (interdictum) adott, hogy valamit adjon neki vissza (id illi restituas), vagy mutasson oh"), adjon ki (exhibeas), vagy bizonyos amannak kárára válható cselekvénytől álljon el (vim fieri vető). Ha például valaki egy másnak dolgát lefoglalta, vagy a birtokából erőszakkal elűzte, a praetor megparancsolta, hogy, ha a panaszló állítása való, a kérdéses tárgyat adja át, vagy a birtokába helyezze vissza (restitutio). Ha az alperes a parancsnak eleget tett, s a felperes czélt élt, akkor a további eljárásnak nem volt helye ; ellenkező esetben a praetor nem alkalmazott mindjárt karhatalmat, hanem az alperes által tett birsági ígéret (sponsio poenalis) és a felperes viszontigérete (restipulatio) alapján az ügyet a bíró elé utasította, bogy vizsgálja meg azt, hogy csakugyan vétett-e az alperes az interdictum ellen. Ilyenkor maga az interdictum szolgált a bíró számára utasításul (formula).