Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1893

A per menete. Az idézés. A per megindítása az idézéssel (in ius vcica ti o) vette kezdetét, de ezt nem a hatóság végezte, hanem magának a felperesnek kellett teljesítenie. Ennélfogva a felperes valamely törvénykezési napon az alperest ott, a hol éppen találta, felszólította, hogy menjen vele a praetor elé (in ius vocavit). Az alperes tartozott engedni a felhívásnak, mert a vonakodó vagy ellenállóval szemben a felperes karhatalmat használhatott ; azonban az alperes házába annak engedélye nélkül nem tehette be a lábát. A betegek vagy elaggottaknak fogatot kellett rendelnie. A praetor hirdetménye meghatározta, hogy kit nem szabad megidézni, kinek idézéséhez kell a praetor engedélye. A tisztviselőket, kiskorúság vagy elmebeli fogyatkozás vagy más ok miatt arra nem valókat megidézni nem volt szabad. A szülők vagy patronusok megidézhetéséhez a praetor előleges engedélye kívántatott. A vonakodó adós a hitelező fogságába került és csak alkalmas kezes (vindex) közbelépésével menekülhetett meg a fogságból úgy, hogy a kezes 4*