Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1893

13 csak kivételesen (extra ordinem) történt, de most már általánosan követett eljárás (extraordinaria cognitio), melyet Diocletianus rendszeresített. E szerint tehát az eljárás nincs megosztva két személy és két hely között, hanem a per folyamán most megkülönböztethető két rész: a tárg}?alás és és Ítélethozatal, melyet maga a tisztviselő végez. Hátra van még, hogy szóljunk röviden a polgári perek tárgyáról és arról, hogv miben különböztek a bűnügyi perektől, mert csak így leszünk képesek a kétféle perekben követett eljárást is egymástól megkülönböztetni. Minden jogsértést képező eset peresügynek (causa) neveztetik, s a szerint a mint köz vetetlenül az állani jogai és érdekei forognak kérdésben, az ügynek neve causa publica, ha pedig inkább csak egyes emberek magán viszonyai vannak általa érdekelve, a peresügy causa privata nevet visel. Ennek megfelelően az állani hatalmát képviselő jogszolgáltató bíróságok is kétfélék: fenyítő törvényszékek (indicia publica) és polgári törvényszékek (i u di ci a privát a). Amazok hatáskörébe tartoznak a római felfogás szerint az állani existentiáját közvetetlenül fenyegető büntettek (erimina publica): a tartományokban a tisztviselők által elkövetett zsarolás (erimen repetundarum), az állami kincstár megkárosítása sikkasztás által (pecnlatus), a népfenség megsértése (erimen laesae maiestatis), az erőszakos támadás (vis), okiratok és pénzek hamisítása (de falso), orgyilkosság (inter sicarios), méregkeverés (de veneficio),