Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1893

12 nyire maga, letárgyalta az egészet, s mondott ítéletet, mert az eljárás igen szigorú alakisághoz volt kötve. A felperesnek a panaszát bizonyos törvényszerű kifejezések szerint magának kellett fogalmaznia és e tekintetben a legkisebb formahiba a per elvesztését vonta maga után. Ezen a királyok elüzetése után körülbelül a Kr. e. második század elejéig leginkább szokásos eljárás neve: 1 egi s actiones. Ezt lassankint háttérbe szorítja, a második korszakban a, formuláé néven nevezett eljárás, mely arra van alapítva, hogy a tisztviselők a peres ügyekre való befolyásukat az általuk kirendelt bírákkal rendszeresen megosztják. E szerint az egész eljárás két részre oszlik : a per tényállásának a tisztviselő által való felvételére — actio in iure, — és a bíró által teljesített beható vizsgálat és Ítéletre — actio in iudicio, — a menynyiben a tisztviselő a kirendelt bírákra ruházza a tényállás körülményeinek tüzetes megvizsgálását és az általa előlegesen meghatározott jogi elv szerint az itélethozást, a mi nem más, mint bírói utasítás (formula). A hatáskör ilyetén megosztása az első időszakban még csak ritkán, de a másodikban már általánosan alkalmaztatott. A harmadik és utolsó korszaka a római jogszolgáltatásnak a Kr. u. harmadik század végétől veszi kezdetét, a midőn az eddig szokásos eljárás az utasítással ellátott bírák szabályszerű kirendelése egészen megszűnik ós helyette maga a tisztviselő vezeti a pert elejétől végig, a mi eddig