Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1893

11 kony hatása sehol sem bizonyult czélszervibbnek, mint éppen a jogszolgáltatás terén. Éppen azért midőn az állami hatalom ezen fontos részéről szólunk, méltán idézhetjük a római nép alkotmányára Cicero ezen jellemző szavait: „Ez nem egy napnak, sem egy embernek rögtönzött müve, hanem századok türelmes alkotása, közös müve az összes polgárságnak." Hogy a római nép mennyire óvatos volt az állami intézményeinek átalakításában, a legszembetűnőbben mutatja a polgári perekben való jogszolgatás története, mely azon sarkalatos elv körül fordul meg, hogy az illetékes tisztviselő, a ki az elébe terjesztett panaszból megállapítja a tényállást, a perlés jogos voltát, s ez által az egész pert mintegy előkészíti, megosztja a biráskodó hatáskörét a tulajdonképeni bíróval, a ki a tisztviselő által megjelölt alapon tüzetesebben megvizsgálja a pert, s végleges Ítélettel be is fejezi. A polgári pernek ezen megosztása biztosítá a magánjogot a magistratus hatalma ellen. Ez által vált az igazságszolgáltatás államivá és az ítélet végrehajthatóvá. A polgári perek elintézésében a tisztviselő hatáskörének majd tágabb, majd szűkebb, majd utóbb kizárólagos alkalmazása adja meg az alapot arra, hogy a polgári perekben való eljárás történetét három korszakra osszuk. A legrégibb perrendtartás szerint a tisztviselő csak ritkább esetekben bízta a felvett pernek tárgyalását és ítéletét külön bírákra, hanem több-