Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1888

6 kelt és szít bensőnkben, liarczot támaszt a szivünkbe és a másik tagjainkba irt törvény közt, elszakít az Istentől, azért leli fel különben nyughatatlan lelkünk egyedül az Istennel való egyesülésben nyugalmát. A harmónia, lényünknek és kü'önösen akaratunknak az isteni akarattal való megegyezősége. Jellem, melyben nincs meg a tisztaság és összhang, föltétlenül erkölcstelen. De a jellemnek szilárdnak is kell lennie és e szilárdságnak két irányban t. i. cselekvő- és szenvedő irányban kell nyilvánulnia, amennyiben a jellemnek tenni, cselekedni, de tűrni is meg kell tanulnia. Jellem, melyből a szilárdság teljesen hiányoznék, képtelenség ; mert hisz a jellemtelenségnek lényegét épen az erély• és szilárdság teljes hiánya teszik ki. Ha valakiben nincs meg az erély elegendő mérvben, ugy az sohasem lehet oly jelemmé, aminővé lenni óhajt, vagy ha közelit is czélja felé, küzdelme közepett a kívülről esetleg föllépő ellenséges viszonyok és körülmények hatása alatt csakhamar teljesen megtörik. Igaz ugyan, hogy az erélynek nagy túlsúlya sem kívánatos, mert ez, ha ész és szív kellőkép nem vezetik, könnyen megszüli ama tekintetnélküliséget, mely nem válogat eszközeiben csakhogy a maga önző czéljait elérje. Végre az erkölcsi jellemnek sokoldalúnak is kell lennie. Az egyoldalú jellem ama kertészhez hasonlítható, ki kertjében minden kitelhető módon és minden rendelkezésére álló eszközökkel csak egy fát ápol és gondoz, mig minden mást teljesen figyelmen kivül hagy. Mily sok más szép és hasznos növényt ápolhatott és növelhetett volna nagyra ez egyetlen fa mellett?! De amint a kertésznek tekintettel kell lenni arra is, hogy kertjében csak annyi virágot és fit ültessen, hogy azok fejlődésükben egymást ne gátolják, egymást az éltető világosság- és naptól meg ne fosszák, különben mindnyájan megsemmisülnének ; ugy hányszor tapasztaljuk az életben is, hogy sok, való jellem fejlődésére alkalmas természetes tehetség csak azért kallódik el, mert hiányzik