Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1888

7 ama rendező, ápoló kéz, mely e képességet kifejlődésére segítené. Az itt elsorolt, és az erkölcsi jellemben megkivánt négy tulajdonságot legmagasztosabb fenségben látjuk egyesülve Krisztus jellemében, kit a keresztény paedagogia eszményeiil tekint. Az Üdvözítő lényének alapvonása a legtisztább szeretet volt Atyja iránt ; lelkének összhangját tökéletes szentség biztositá ; akaratának állhatatosságát isteni atyjának ama kívánsága sem ingathatá meg, hogy az emberiség megváltásáért életét föláldozza végre jellemének sokoldalasága körülöleié az összes emberiség érdekeit. Az utóbb emiitett két tulajdonság, nevezetesen a szilárdság és sokoldalúság a jellemnek alaki, a két előbbi, a tisztaság és összhang, a jellemnek anyagi, tartalmi oldalára vonatkozik. A jellem anyagi tartalmának milyenségét az azt képező életelvek és az ezek fölött álló legfőbb elvnek minősége határozza meg. Erkölcsi jellemnek erkölcsös, erkölcstelennek pedig erkölcstelen alapelvek szükségképes előföltételei. Erkölcsi alapelvek az olyanok, amelyek az erkölcsi törvény követelményeinek megfelelnek, erkölcstelenek, amelyek azzal ellenkeznek. Az erkölcsiség követelményei pedig a következő legfőbb elvben foglalhatók össze: Tanúsíts állhatatosságot, igazságosságot, mértékletességet és bátorságot ugy a magad, mint más lények, nemkülönben az Isten iránt való kötelességeid teljesítésében. Ha ezen erkölcsi elv lesz az akaratnak, elhatározásnak s a tetteknek zsinór-mértékévé, előáll az erkölcsi jellem ; ennek mellőzéséből származik az ingatag, vagy erkölcstelen jellem. Az emiitett erkölcsi elv megválasztása és felvétele azonban nem valami idő- s alkalomszerű jelszó, hanem minden körülmények közt ugyanazon sarkcsillaga az életnek. Igen helyesen nevezi azért Rothe a jellemet „személyes életté vált erkölcsiségnek." Minthogy a jellem