Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1884

37 más senatorok, abban a sejtelemben, hogy az üzenet valamely összeesküvőtől jön, a senatns előtt kívánják felolvastatni. Caesar átadja a levelet a melette ülő Catónak. Ez látja, hogy e nyájas levél nővérétől Serviliától, sjöt boszaukodva dobja vissza, rá kiáltván : Nesze — boriszák !') Nem érdemelt sérelem, holott maga elismerte Caesar mértékletességét, midőn azt mondta, hogy mindazok között, kik az államot felforgatták, ő volt az egyetlen, ki azt józanul tette. a) Caesar, miután az összeesküvők halálra Ítéltettek, a javak elkobzása mellett szóló indítványát visszavonta, kijelentvén, hogy méltatlanság volna, miután ajánlatának emberséges részét elvetették, csak szigorát elfogadni, az elitéltek sorsát súlyosbítani s büntetésüket fokozni. 3) De Cato határozottan a javak elkobzása mellett küzdött. Erre a vita ismét élénkebb lön. Caesar tiltakozása a senatusban visszhangra nem találván, a tribunokat kéré, éljenek beavatkozási jogukkal, de ezek nem hallgatták meg fölhívását. Az izgatottság tetőpontra hágott, s a consul, hogy ennek véget vessen, s befejezze a vitát, melynek kimenetele még kétséges is lehetett, belegyezett, hogy az elkobzás a senatus végzéséből kimaradjon. E közben a Concordia temploma körül az őrseget képező lovagok, elkeseredve Caesar beszéde s a vita lassú folyama által, a gyűlésbe rontanak, leszurással fenyegetik Caesart, a főpapot és kijelölt praetort, de M. Curio és Cicero közbevetik magukat és védelmük alatt Caesar bántatlanul haza mehetett, ki mindazonáltal kijelenté, hogy a senatusban csak akkor jelenik meg, ha az uj consulok a rendet s a tanácskozás szabadságát biztosítják. *) A halálos itélet végrehajtása természetesen a consul teendője volt, ki azt kezdeményezte. Cicero időt nem vesztegetve, fölkeresé a praetorokkal az elitélteket s a Capitolium tömlöczébe viteté, hol ha') Plutarchus, Cato, XXVIII Lásd: Párhuzam Nagy Sándor és Caesar közt, VII. 2) Suetonius, Caesar, LIII 3) Plutarchus, Cicero, XXVIII. *) Sallustius, Catilina, 49.