Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1884

38 ladéxtnlanul kivégezték; majd a népnek, mely a piaczon néma esendi»e;i várakozott, kiáltotta: „Eltek" '). A tömeg késő éjjelig hullámzott az utczákon, s ujjongva üdvözölte a consult. Ez ama nevezetes deczember 5-dike, melyre Cicero többször emlékeztette a a római polgárokat. A senatusban Q Catulus Cicerót „princeps senatus", M. Cato pedig a szószékről „Páter patriae" czimmel lisztéi te meg.

a) Másnap Cicerónak ismét alkalma volt megnyugtatni a quirileket, hogy a köztársaság, valamennyinek élete, vagyona, nejeik, gyer;; ekeik, a legdicsőbbb birodalomnak székvárosa, a boldug és gyönyörű város, a halhatatlan istenek különös szereteténél fogva, az ő táradalmai által, saját életének veszélyeztetésével, a lángokból, harczból, s mintegy a halál karjaiból kiragadtatván, számukra megtartatott. 3j ') Suetonius, Caesar VIII. — Monimsen a catilinai összeesküvők ellen hozott tanácshatározatban jogtalanságot lát, mondván, hogy talán még soha állani nyomorultabb módon be nem vallotta saját tehetetlenségét, mint tette Róma, midőn egy végzés által, melyet a kormány többsége hideg vcrre! hozott s a közvélemény megtapsolt, néhány politikai í'ogolyt, kik a törvwivek értelmében ugyan büntetést, de nem halált érdemeltek, sebtében megöletett, csak azért, mert nem bízott börtöneinek biztosságában s mert nem volt kielégítő rendőrsége! A dolog komikus oldalát az képezte, hogy a legbrutálisabb zsarnokság e tényét Rómának épen a legingatagabb és legfélénkebb államfértia volt kénytelen végrehajtani, s hogy a sors az „első democrat.a consult" szemelte ki arra, hogy a régi római községi s/abadság palladiumát, a provocatio jogát semmivé tegye. Monnnsen, röni. tíescli. III. k. 179. 1. Ezzel szemben láttuk fentebb, hogy a senatus ősi szokás által szentesitett jogos alapon állott akkor, a midőn Cicerót ultimum consultumával felhatalmazta. Nem lesz érdektelen Cicero azon politikai beszédeinek sorozatát ide iktatni, melyeket, consulsága évében tartott: Én is akartam birni (mint Deniosthenes) politikai beszédekkel, melyeket consularisoknak lehet nevezni. Az első és második az agrar törvényről szól: egyiket a senatusban, január elsején, a másikat a nép előtt mondtam; a harmadik Othoról ; a negyedik Rabirius mellett ; az ötödik a száműzöttek gyermekeiről; a hatodik lemondásom provinciámról; a hetedik az, ínelvlyel Catilinát kiűztem ; a nyolczadikat a nép előtt mondtam, niegszökése utáni napon ; a kilenczediket a szószéken, az nap, midőn az allobrogok vallomásaikat tették; a tizediket a senatusban, deczember 5-én. Van még kettő, de rövidebb, toldalékul a két elsőhöz az agrar törvényről. Cicero, Epistolae ad Atticum, 11. 1. 3) In Catilinaiu; ad Quirites.