Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1884

36 Caesar beszéde oly nagy hatást szült, hogy a senatorok egy része a többi közt Cicero testvére Quintus is Caesar indítvá­nyához járult '). Cicero látván, hogy a senatorok haboznak, szüksé­gesnek találta belegvágni a tárgyalásba igy szólt: „ki akarom ra­gadni a vérfürdőből nejeiteket gyermekeiteket és Vesta szent papnőit; hajmeresztő gyalázatból a templomokot és szentélyeket; szép hazán­kat a legirtóztatóbb lángokból : Itáliát a végpusztulásból Az összeesküvők mindent le akarnak gyilkolni, hogy ne maradjon senki, ki a respublicát megsirassa s a nagy birodalom romjai fö­lött zokogjon (Bizonyára nem az a hideg és részrehajlat­lan beszéd ez, mely a biróhoz illik). Ha elfogadjátok Caesar véle­ményét, mint aki folyvást ahhoz a párthoz tartozott, melyet a res­publikában néppártnak mondanak, valószinü-e, hogy az itélet, mely­nek ő lesz szerzője és kezese, engem kevésbé tesz ki a nép dü­hének?" 4). Ugy látszik azonban, hogy a kedélyeket teljesen megnyug­tatni a consulnak sem sikerült, csak a fiatal M. Porcius Csto nép­tribun föllépése gyakorolt döntő befolyást a senatus határozatára 3). Cato, ki ezen elfajult korban is mintaképe volt a régi római erényes ségnek, szelleme egész erejével s bátorságával tört ki az összeeskü­• vés ellen és a többi között igy szólt: A halhatatlan istenek nevé­ben kérlek titeket, akik előtt házaitok, földeitek, szobraitok, képei­tek, a respublicánál mindig nagyobb becsben állottak, ha e javakat bármi neműek legyenek is, megakarjátok tartani, ha az élvezetek­hez szükséges nyugalmat magatok számára biztosítani akarjátok, lépjetek ki valahára a zsibbadtságból s vegyétek kezetekbe a köz­ügyet .... — Rajtok, mint bevallott és bebizonyított főbenjáró bűnben való vétkeseken az ősök eljárása szerint hajta'ssék végre a halálos büntetés *). Egy sajátságos eset, e tanácskozások közben, megmutatá, mennyire ébresztette föl Caesar maga ellen a gyanút. A vita leghe­vesebb pillanatában levélkét hoznak neki. Érdekkel olvassa. Cato és ') Suetonius, Caesar, 14. 2) Cicero, Oratio IV. in Catilinam, I., II., Y. 3) Sallustius, Catilina, 53. 4) Sallustius, Catilina, 52.

Next

/
Oldalképek
Tartalom