Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1884

M zotta, de szintoly buzgalommal feküdt a munkának és ügyeknek, A szenvedély tüze emésztette szivét, de szintannyi érzéke volt a hadi fáradalmak iránt. Nem, én nem hiszem, hogy volt valaha ember a földön ki annyira különböző, egymással ellenkező és örökösen harczoló szenvedélyek és tulajdonságok visszás egyesülését tudná felmutatni. 1) Koránál fogva azon nemzedékhez tartozott, mely Sulla dictator­sága alatt lépett a közügyek terére. A legkegyetlenebb mészárlók között is kitűnt; egy kelta csapat élén vadászatot tartott a kiát­kozottakra és a többi között megölte sógorát, Quintus Caeciliust, Marcus Marius Gratidianust, Marius és Cicero rokonát. 2) Mint quaestor, több harczban helyettes vezér, 68 évben praetorrá lett, a rákövetkező esztendőben Afrikában mint propraetor működött. Ott irtóztató zsarolásokat vitt véghez, (66) visszatérve a consuli jelöl­tek közé lépett, kiknek sorából azonban a senafus, miután egy kül­döttség jött ellene panaszkodni, nevét kitörölte. K kudarcza őt az erő­szak ösvényére terelte. Pazar életmódja adóságokba verte; mint­hogy pedig ilv helyzetben sem hatalomhoz, sem gazdagsághoz nem juthatott, a mivel előbbi gyilkosságait és egyéb bűneit takarhatta volna, módot keresett a köztársaság folforgatására, hogy annak rom­jain magasra emelkedjék. Már régóta egyesült Róma romlott ifjú­ságával, de a kicsapongó ifjak még nem képeztek sereget. Az ő karja messzebbre is ért, összeköttetésbe lépett Sulla veteránjaival, emiékökbe idézte a vezér jótéteményeit, s azt, hogy földeiket uzsorás adóság terheli, s azzal kecsegteté őket, hogy ha ő egyszer consul lesz, meg tudja védelmezni azt, mit bátorsággal szereztek. A titkos szö­vetség megalakult. A tagok száma magában Rómában a 4(JO-at meghaladta; voltak fiók-állomások Itália minden vidékén: s ezenkívül Catilina arra is számított, hogy azon felkelésnek zászlaja alá, mely az adósságok eltörlésének korszerű programmját tűzte ki. még számos ujoncz fog gyűlni. A 66. év deczember havában az összeesküvés főbbjei alkal­masnak találták a pillanatot a felkelésre. Ugyanis a 65-re megvá­lasztott két consulra Publius Cornelius Suliára és Publius Autro­') Cicero, oratio pro. M. Coelio, V. E beszédet 56-ban mondotta. Több más bűntetteit lásd Saliustius Cat. 15 — 17. fejezeteiben-

Next

/
Oldalképek
Tartalom