Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1883

r — 12 — lapokat végig kitöltö véres tusában összemarakodott vad, meghatározhatlan állatgombolyagok csakugyan fából faragott minták után készültek, azt a csak kissé gyakorlott szem azonnal fölismeri. Rengeteg karmu szárnyas szörnyek viszik rendesen e képeken a főszerepet, ezek gyűrik le a többi állatokat, a melyeket a képzelet segélyével özeknek, lovaknak, bikáknak, kutyáknak lehetne nézni. A germán nép két főfoglalatosságának, a háború és vadászatnak jelvényeit szemlélhetjük tehát ékszereiken, ezekre a kedvtöltésekre mutatnak egyébkint a sírjaimból kiásott ló és kutyacsontvázak is; a germánok harmadik fő kedvtöltését, az ivást, a sírjaimban szintén szép számmal talált, közben nagyon is csinos bronzpántokkal befoglalt bükkfa ivókupák eléggé igazolják. Az öntött bronz övdiszeken levő vonaldiszt nem lehet barbárnak mondani, mert ez vagy kidomborodó hullámvonal, vagy szabályos pikkely vagy áttört rácsozat, tehát tisztán a rómaiaktól kölcsönzött díszítési mód. A lemezes ezüst övdiszek, nemkülönben az ezüst szálakkal kirakott vas övdiszek is némileg módosított germán müizlésben kezelvék. Yonaldiszük igen egyhangú, csakis meglehetősen szabályos sujtás, vagy a középen pontsorral czifrázott szijfonás; meglátszik rajtok, hogy a készítő római ötvös még nem tudott egészen a barbár megrendelők különleges Ízlésének színvonalára emelkedni és a megszokott rendszerességet a képzelet önkényszerü játékának föláldozni. Az ezüst szálakkal kirakott vas övdiszek pedig, melyekből csak néhány részletet találtam felismerhető állapotban, annyira tönkre silányította azokat a rozsda, kisebb nagyobb vonalokból alkotott lépcsőzetes czifrázatot mutatnak és még igen távol állanak a Lindenschmid által közzétett ilyféle övdiszek kacskaringós díszítésétől. A női ékszereken végigtekintvén, azok két csoportját tartom különösen kiemelendőnek. Az egyikét képezik a nagy függők, a másikát a ruhatük. A függőknél egy új diszitési elem lép fel, és ez a gömböcs, mely a népvándorlás tárgyain barbár internationalis jellegű. Európa minden táján fordulnak elő gömböcsös kargyürük, a borsónyi nagyságú gömböcsök vagy egészen sűrűn, vagy symmetrikus távolban egymástól vannak a gömbölyű gyűrűre rakva, de mindig hármas vagy négyes csoportokban, sohasem egyenkint. Férfisirjaimban találtam ugyan néhány ily nagygömböcsös szijkarikát, de kargyürüt nem. Bronz és ezüst kis sodronyfiiggöimen, melyek rendesen a gyermeksirok mellékletei, a serét nagyságú gömböcsök mint lefelé fordított pyramisok a cseppet képezik; a kosárkás nagy függőkön pedig, legyenek azok bronz, ezüst vagy aranyból, a gyürü kiszélesedő homloklapján kajlán felrakott sodronynyal összekötve a legváltozatosabb de mindig kecses, pont és vonal-