Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1883

— 1.3 — rajzot alkotják. Van azonban eme homloklapoknak egy más, ritkábban használt diszitési módja is, és ez az összhangzatosan elrendezett, szines anyaggal, üvegklárissal, bronz ezüst vagy aranygömböcsökkel kitöltött rekeszcsoportozat. A draskoveczi, szintén népvándorlás korabeli sírmezön kiásott nagy függök rekesz vagy gömböcsdiszes homloklappal biró ezüst vagy bronzkarikák. Ezeket azért emlitem fel, hogy igazoljam, miszerint a később oly nagy szerepet játszó rekeszzománcz és sodronymü (filigrán), értem a gömböcsöket összekötő, valamint a gömböcscsoportozatokat beszegélyezö vagy elválasztó felrakott sodronymunkát, eme kezdetleges jelenségeivel nemcsak Keszthelyen és vidékén hanem, Pannónia más helyein is találkozunk. Tárgyainkon, különlegesen függőinken, nagy ritkán egyes karpereczeken és boglárokon a rekeszzománcz a kezdetlegesség ezen stádiumán nem emelkedik fölül, annál gyönyörűbb kifejlésre vergődik azonban a sodronymüvészet függőink azon részén, melyet, talán helytelenül, kosárkának neveztem el. Különben a föld népe is naivságában annak mondja. Az a parasztember, kinek földjén legutóbb ásattam, igy biztatott „Uram, csak tessék ásni. Több a halott a földemben mint a kő. És a mi a legcsodálatosabb, az, hogy a mint a koponyáról lehúzza az ember a földet, annak mindkét oldalán ott feküsznek a „kasok." Ez a kosárka semmi egyéb, mint a függőnek úgynevezett cseppje, nagysága a függő gyűrűjének átmérőjéhez arányul, a legkisebb olasz mogyorónyi, a legnagyobb jókora diónyi nagyságú. Függőink aranyból, ezüstből vagy bronzból készitvék, ez utóbbiak a legszámossabbak, legnagyobbak és hajdanta mind meg voltak aranyozva. A kosárkák, kivált az arany és ezüst kosárkák, lapos vagy kúpos födövel, a legfinomabb gyöngyözött sodronymüvek, és a maguk nemében oly tökélylyel vannak kiállítva, hogy a mai kifejlett ötvöstechnika sem készíthetné el jobban és szebben. Eredetileg ezek a kosárkák úgy lóghattak szabadon az alúl rajtuk levő kis karika segélyével a függő gyűrűjén, a mint hogy tényleg egy-két ilyen példányt találtam is, de a több százra menő többségnél a korsárka kifelé fordított helyzetben sodronyfonattal a függő gyűrűjének tompa, köpüs végéhez van odakötve. A kosárkás függő, mely egyes példányokban Erdélyben, Francziaországban és Olaszhonban is feltünedezett, de oly nagy tömegben, mint Keszthelyen, eddigelé még sehol sem, kiválóan figyelemre méltó jelenség. Szokatlan bizarr alakja, nagysága, néha monstruosus nagysága (van, melynek gyűrűje 4—5 cm. átmérőjű is) határozottan barbár ízlésre vall, gyönyörű mükivitele pedig a legkifejlettebb ötvöstechnikát tételezi föl. A gömböcsdisz barbár,