Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1883

— 11 — mutatnak, mely élénken emlékeztet egy régibb keltű huszárdolmány gazdagon sujtásozott ujjára. Határozott barbár díszítésű a lemezes vagy széles kigyófejekben végződő nyílt, vagy kapocscsal ellátott zárt karperecz. Ezeken föltalálható mindaz, a mit föntebb a vonaldiszről mondottam, csak az nem, hogy a vonalok állatkörrajzokká fejlődnének ki. A bronz-ujjgyűrűkön, mert az ezüstből valók rómaiak, kivert pont és vonalokból emberi torzképet, vagy az Arpádkori pénzekhez némileg hasonló zűrös zavaros fólületi lapot látunk, a mi szintén már nagyban elüt a római rendszerességtől. Az övdisz, mely csak részben eredeti, a mennyiben a csat, övkapocs és boglár alapalakjai már a rómaiaknál is megvoltak, a germán müizlés és római befolyás párosodásának legtanuságosabb képe. Övdisz van kétféle: öntött, tömör vagy áttört müvii aranyozott vagy ezüstözött bronzból, másodszor lemezes, ezüstből vagy bronzból. Előre is megjegyzem, hogy minden egyes övdisz, akár hány darabból álljon is, műkivitel dolgában egj

r összetartozó egészet képez, ugyanegy disz fut mindegyik darabján végig. Az öntött övdiszek czifrázatai legtöbbször a növényvilágból, szép számmal az állatvilágból, leggyérebben a mértani elemekből vétettek. A növénydisz között ismét a legközönségesebb az áttört művű húsos levelekkel megrakott inda; de ez is kétféle, vagy barbár izlésü lapos, vagy némileg plastice kidomborodó, sokkal tetszetősebb alkatú. A ritkább növénydiszhez tartoznak a virágfürtök, görög akroteriumra emlékeztető pálmalevélkék és koszorúcskák. A növényalakok eme felhasználása határozottan romai felfogásra vall, sőt az egyik másik tárgyainkon látható ilyféle alakítást a népvándorlás minden fergetege sem volt képes kiirtani, átélte az az egész zavaros kort és a középkor román stílű ékítményeiben uj és bő alkalmaztatást talált. A szijvégeken és boglárokon levő állatékítményeknél máiegészen uj jelenséggel állunk szemközt. Ez már valódi germán izlés. Megengedem, sőt el is hiszem, hogy a boglárokon és néhány övkapcson levő áttört művű állatotokhoz az antik griff vagy pegasus szolgáltatta az első mintát. De mivé lettek az antik sculptura eme szigorúan megállapított alakítású képei a mi tárgyainkon? A fokonkinti eltorzulás egész scáláját lehetne ezekből a mi állatainkból összeszerkeszteni. Nézhetjük azokat repülő disznóknak, kutyáknak, vagy vízilovaknak, csak griffeknek vagy pegazusoknak nem; valódi szörnyekké lesznek két övkapcson, hol az egyenlő vastagságú vonalokból csak coinbinálás utján lehet az állatot kiokoskodni. És valóban csodálatos, minél éktelenebb az állat, annál díszesebb a kerete. A nagy szijvégeken a germán képzelet még inkább tombolhat mint akár a boglárok, akár az övkapcsokon, mert nagyobb tér áll rendelkezésére. Hogy ezek, a hosszúkás